A szőnyeg – ÉLŐKÉP SZÍNHÁZ – Bethlen Téri Színház – Budapest

Színházi előadás az életről a halál tükrében, négy résztvevő részére

Ősi keleti vallások misztikus rítusaival készül az Élőkép Színház az előttünk álló ünnepekre. A szőnyeg című előadásuk egyidejűleg négy néző számára teszi lehetővé, hogy vizuális és gondolati látomásokon keresztül, rövid zarándoklat során a halál fényében elmélkedjen az életről. Az előadás kizárólag mindenszentek és halottak napja idején, a Bethlen Téri Színházban tekinthető meg november 3-án, 4-én és 5-én.

Az Élőkép Színház vallja, hogy modern mindennapjainkból eltűntek azok a rítusok, amelyek feldolgozhatóvá tették a gyászt, az emberi lét legfájdalmasabb érzését. Pedig nem is olyan régen, a magyar paraszti kultúrában például kötött menete volt a halálnak, a ravatalozástól kezdve a virrasztáson és siratáson át egészen a halotti torig és a halotthoz kötődő babonákig, ami megkönnyítette az életben maradottaknak a búcsúzást.

A Szőnyeg című interaktív előadásuk ezért a gyász megértéséhez az iszlám misztikus irányzata, a szufizmus egyik alapgondolatát hívja segítségül, miszerint ha valaki meghal, megkezdi zarándokútját az örökkévalósággal való egyesülés felé. Halottak napja alkalmából három napon át óránként indul a sivatagi zarándoklat, melynek során megismerhetjük, hogy a szufik miként köszönnek el halottaiktól, és milyen rítussal készülnek a halálra. Az alkotókat a szufizmus és a buddhizmus inspirálta, ugyanakkor az előadás a nyugati ember víziója a kelet titokzatos világáról, melyben a szívünk mélyén őrzött bölcsességeket Antoine de Saint-Exupéry kevesek által ismert, Citadella című csodálatos művéből idézzük.

A szőnyeg igazi különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre csupán négy ember lehet részese a közös élményeknek, aminek köszönhetően a személyesség, személyes történetek kerülnek előtérbe. A résztvevők útjuk során újraélhetik az elveszített szeretteiktől való búcsúzás emlékét. A beavatás elemei képek, szövegek és érinthető díszelemek, melyek elvezetnek egy keleti szőnyeg motívumaiból kirajzolódó valóság egyre mélyebb rétegeibe.

„Az előadás sivatagi zarándoklatra hív – számomra meggyőző módon. A lényeg a befelé vezető utazás … bele kell mennünk a játékba. Egy félig komoly játékba, mely lehetővé teszi, hogy mind érdeklődésünk, mind vonzódásunk fölébredjen e bensőséges világ iránt…” (Bakos Gergely OSB: A szőnyegről lelépve, A szív c. folyóirat 2012/1)

A szőnyeget idén hetedszerre mutatják be Budapesten, nyáron pedig a Föld túlsó felén, a Taipeiben megrendezett WSD2017-en vendégszerepelt.

Előadások magyar nyelven:

  • 2017. november 3-án, pénteken: 19.00, 20.00
  • 2017. november 4-én, szombaton: 10.00, 11.00 / 15.00, 16.00, 17.00 / 19.00, 20.00
  • 2017. november 5-én, vasárnap: 15.00, 16.00, 17.00 / 19.00, 20.00

Előadások angol nyelven:

  • 2017. november 5-én, vasárnap: 10.00, 11.00

Jegyek: http://www.bethlenszinhaz.hu/jegyvasarlas

Videó: https://youtu.be/0hMcKfmf_14

A szőnyeg

Alkotók: Bérczi Zsófia, Tankó Barnabás

Sivatagtemplom fotók, könyv, a fekete asszony szövegei és hangja: Bérczi Zsófia
A szőnyeg meséjét írta, a szőnyegmotívumokat inspirálta: Tankó Barnabás
A szőnyeg meséjét elmondja: Szarka Fedor Guido

A rózsák szövegei: bölcsességek Antoine de Saint-Exupery Citadella c. művéből
A rózsák hangjai: Adele Eisenstein, Bársony Júlia, Birtalan Krisztina, Fenyvesi Boga, Kántor Kata, Ocztos István, Rimóczi István, Salós Ágnes, Szarka Fedor Guido, Szákás-Tóth Péter, Szilágyi Arnold, Tankó Barnabás, Tesfay Áron, Turós Eszter
A rózsák tervezője: Terebessy Tóbiás
Elektronikai fejlesztés: Csutorás Márton, Tankó Barnabás

A szőnyeg meséjének zenéje: Anuar Brahem
Énekhang: Alaleh Seyedahmadi
Kerengőzene: Mercan Dede
Hangfelvételek: Bérczi Zsófia, Tesfay Áron, Bársony Júlia

Könyvkötő: Kun Dorottya
Nemezkészítő: Vidák Anna
Üvegtechnikus: Pataki Attila
Díszműbádogos: Tankó Károly

Szoftverfejlesztés, elektronika, technika, világosítás: Tankó Barnabás
Koncepció, tervezés, rendezés: Bérczi Zsófia

Támogatók: Emberi Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Kultúrális Alap, Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, Nemzeti Civil Alap, Soros Alapítvány, Magyar Művészeti Akadémia, Szkéné Színház, Flórián Műhely – Mozgó Ház Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Tümata Társaság, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Élőkép Egyesület

Az Élőképről

Az Élőkép Színház 2003-ban jött létre azzal a céllal, hogy vizuális és interdiszciplináris színházi előadásokat, akciókat és élő kiállításokat valósítson meg. Az Élőkép Színház alapítója és vezetője Bérczi Zsófia, vizuális kommunikáció tervező. Az Élőkép előadásaiban meghatározó a formailag és tartalmilag újszerű látásmód kifejeződése, a képzelet feltárása, átélhetősége, illetve ennek átadása, amely során kép, képzet és képzelet szerves egységet alkot előadóművészettel és installációval.

„Kevés művészformáció akad, amelynek neve és vállalt útja tökéletesen, mondhatni teoretikusan is összesimul, az Élőkép Társulat ilyen; elnevezése szakmai találat, a színpadi és nem színpadi műfajok felől közelítve egyaránt.” (Péter Márta)

„Ami az ÉLŐKÉP munkáiban állandónak tűnik, az a szokatlanul koncepciózus, erős, érzéki, eleven látványvilág – mely nem csupán gyönyörködteti, hanem egyenesen berántja a nézőket.” (Tóth Ágnes Veronika)

Az Élőkép ősbemutatói:

  • 2002 Változás kapui (Trafó-KMH)
  • 2003 Octopus Tarot Labirintus (Sziget Fesztivál)
  • 2004-2007 Morfománia I-VII (Komáromi Monostori Erőd, Oerol Festival (NL), Forte Marghera (I), Schloss Bröllin (D))
  • 2003, 2005 Geranos (Millenáris, Artus)
  • 2006, 2012 Lepkévé válás – Konspiráció (Trafó-KMH, Szkéné Színház)
  • 2008 Élő morfológia (Collegium Hungaricum Berlin)
  • 2008 Áramkörök (Maciva Hippodrom)
  • 2011 A szőnyeg (Szkéné Színház)
  • 2013 Darutánc (Szkéné Színház)
  • 2013 Élő felszín (Szkéné Színház)
  • 2014 Hullámtér (Műcsarnok)
  • 2015 Fénygolyók (Bethlen Téri Színház)
  • 2015 Ji Csing Labirintus (Sziget Fesztivál)
  • 2017 Angster re-generációk (Bethlen Téri Színház)

Élőkép a Youtube-on: https://www.youtube.com/livingpictureco

Élőkép a Facebookon: https://www.facebook.com/Living-Picture-Theatre-and-Association-277313888961139/

Fotók: Taskovics Dorka