Ideák, vágyak, viszonyok és viták, tehetetlen sodródás – Három nővér Miskolcon

A Három nővért állítja színpadra Rusznyák Gábor a Miskolci Nemzeti Színházban. A bemutatót október 5-én, pénteken láthatja a közönség a Nagyszínházban. Csehov legismertebb drámája éppúgy lehet szomorú, mint mulatságos, csak felfogás kérdése. Ugyanúgy, ahogy mi is néha képesek vagyunk nevetni magunkon, máskor pedig az önsajnálattól sírva fakadunk. Mi döntjük el, honnan nézzük a világot.

Rusznyák Gábor rendező szerint ajándék Csehov darabot rendezni. Szerinte Csehov nagyon jól elegyíti a hétköznapiságot a költészettel, hősei egyszerű emberek, de van bennük líraiság, olyanok, akár a népdalok. Az előadásról szólva hozzátette, az nézőt időutazásra hívják a négy felvonás során. – Minden felvonást más-más korba helyeztünk, így a ’80-as évek végétől egészen Csehov koráig haladunk vissza az időben. Ezt a díszlet és a zene is erősíti – mondja. – Fontos gondolata a darabnak, hogy a nővérek azt gondolják, az élet néhány száz év múlva majd boldog lesz, addigra az olyan emberek lesznek majd többségben, mint ők. Én azt hiszem, „Háromnővérekből” mindig kevesebb lesz. Hogy ez baj, vagy sem, azt mindenki maga dönti el. Ez a három nő nagyon érzékeny, művelt, de az életre alkalmatlanok. Hatalmas tudásuk van, de ebben a világban ez nem érvényes tudás. Minden esélyük megvan a boldogságra, de képtelenek változni, változtatni, kilépni a kalitkájukból. Ellenpontként pedig ott van Natasa, aki nem igazi értékeket képvisel, törtető, erőszakos, de érvényesíti magát a világban. Mindenki látja maga körül a saját életében is ezeket az embereket. Hogy miként tekintünk rájuk, és mi milyen döntéseket hozunk az életben, azon is elgondolkodhatunk az előadást nézve – teszi hozzá Rusznyák Gábor.

Szirbik Bernadett soha nem játszott még Csehov darabban, ezért nagyon várta ezt a próbafolyamatot. – Sok mindenben erős párhuzamot érzek magam és Olga között – mondja. – Ez a nő képes lenne bármire, de valahogy mégse jut el a cselekvésig. Bennem is megvan ez az esendőség és nagyfokú érzékenység, de szerencsére emellett a talpraesettség is. Én úgy gondolom, az ember mindig képes változni, hiszen a környezete, maga az élet hat rá. El kell fogadnunk, hogy nem minden alakul úgy, ahogy szeretnénk, és közben hinni, hogy mégis elérhetjük a céljainkat – állítja Szirbik Bernadett.

Másaként Czakó Juliannát láthatjuk a színpadon, aki elmondta, ugyanúgy, mint Csehov hősei, mindenki a boldogságot keresi. – Mása ezt a boldogságot egy titkos szerelmi kalandban keresi, azt hiszi, hogy ott megtalálja. Fiatalon, kellő megfontolás nélkül ment férjhez, de miután a lila köd elmúlt, az élete csupán vergődés, az idő múlásának lassú és fájdalmas szemlélése. A valamikor tehetséges lány minden pillanatban azzal szembesíti magát, hogyan megy el mellette az élet. Versinyin szerelme kiútnak látszik, de ezek csak pillanatnyi örömök – mesél a szerepről a színművésznő.

A legfiatalabb nővért, Irinát Mészöly Anna alakítja. – Irina a történet elején egy naiv, a maga módján hittel teli, tapasztalatlan fiatal lány, akinek az általa elképzelt ideális élet képe él a fejében. De amikor találkozik a valós élettel, annak nehézségeivel, az unalommal, sőt az élet értelmetlenségével, mindezt érzékeny, sérülékeny személyisége nem tudja kezelni. Végül pedig rosszul dönt – mondja a színművésznő, aki szerint ma az alapvető emberi értékek hasonlóak, mint Csehov korában. – Tudnunk kell érvényesítni magunkat, úgy hogy közben nem veszítjük el a belső értékrendünket – hangsúlyozza Mészöly Anna.

Anton Pavlovics Csehov

Három Nővér

vágyakozás két részben

Rendező: Rusznyák Gábor

Irina, a legfiatabb Prozorov-testvér boldogan ábrándozik a jövőről, munkáról, szebb életről. Nővére, Olga gimnáziumi tanárnő, rengeteget dolgozik és kitartóan álmodozik húgával a közelgő Moszkvába-költözésről. Mása, a középső nővér mindeközben fekete ruhában küzd könnyeivel, félresiklott életével – a szerelmes Andrej pedig egyre csak hegedül.

Ideák, vágyak, viszonyok és viták. Tehetetlen sodródás – maga az élet. Prozorovék egész társasága mi vagyunk, egy ismerős napon, mikor épp nem történik semmi különleges. De vajon lehet-e jobb két-háromszáz év múlva az élet, ha annyit sem tudunk megtenni, hogy felszálljunk a Moszkvába tartó vonatra?

Anton Pavlovics Csehov legismertebb drámája éppúgy lehet szomorú, mint mulatságos, csak felfogás kérdése. Ugyanúgy, ahogy mi is néha képesek vagyunk nevetni magunkon, máskor pedig az önsajnálattól sírva fakadunk. Mi döntjük el, honnan nézzük a világot.

A szövegkönyv Kosztolányi Dezső fordítása alapján készült.

Szereposztás:

Andrei: FANDL FERENC
Natasa: TENKI DALMA
Olga: SZIRBIK BERNADETT
Mása: CZAKÓ JULIANNA
Irina: MÉSZÖLY ANNA
Kuligin: SALAT LEHEL
Versinyin: GÖRÖG LÁSZLÓ Jászai-díjas
Tusenbach: FECZESIN KRISTÓF
Szaljonij: SIMON ZOLTÁN
Csebutikin: GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas, Érdemes művész
Fedotyik: BODOKY MÁRK
Rode: SOMHEGYI GYÖRGY
Anfisza: MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Ferapont: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas

valamint a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának fúvósai

Díszletervező: DEBRECZENI BORBÁLA,
KHELL ZSOLT eredeti terveinek felhasználásával
Jelmeztervező: TIHANYI ILDI
Dramaturg: FABACSOVICS LILI
Ügyelő: GAZDÓF DÁNIEL
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JULIANNA

Rendező:
RUSZNYÁK GÁBOR

Bemutató előadás: 2018. október 5. – Nagyszínház

Fotók: Gálos Mihály Samu